A haj üzenete
A hajunknak pszichológiai üzenete van nemcsak magunk, hanem mások számára is. A haj színe és energiaállapota, elektrosztatikus feltöltöttsége sok mindent elárul rólunk. Beszél hozzánk, és eljuttatja másodlagos kommunikációs üzenetünket a többiek felé. Hajunk kulturálisan kódolt szimbolikát takar, mást üzen egy indiainak a saját környezetében, és mást egy európai koncertező rockzenész esetében.
Egy szociálpszichológiai felmérés
szerint a hajunk annyira meghatároz bennünket és hangulatunkat, hogy
ha őszülni kezd, ha ritkul, töredezik, akkor kedélyállapot-vesztés
történik és ez a folyamat rosszabb esetben lelki traumákhoz is
vezethet. Ezért is érdemes odafigyelni, hogy milyen az állapota, és
miként bánunk vele. Ha valaki nem elégedett a hajával, bőrével:
lehorgasztott fejjel jár, és szürkének érzi magát, de még szexuális
potenciája is csökkenhet. Hajunk azt is elárulja, hány évesek
vagyunk, milyen társadalmi réteghez tartozunk, és üzenetet hordoz
arról is, hogy milyen egyensúlyi állapotban vagyunk aktuálisan a
világgal és önmagunkkal. A hajunk hossza pedig a nemiséghez köthető.
A hippikorszak után a hosszú haj a lázadás szimbóluma volt és
csak az 1980-as években vált - először nyugaton, majd nálunk is -
egyre természetesebbé, ha egy fiú hosszú hajat viselt. Mára a nyugati
kultúrkörben a nemek közti külső különbségek a ruházat, a viselkedés,
a társadalmi elfogadottság nyitottságával eltűnőben vannak, de a
hajunk hossza, színe továbbra is szimbólum marad, mely meghatároz és
befolyásol.
Hajunk színe
különösen fontos kommunikációs tartalommal bír évezredek óta. A
szőkeség
a
misztérium, a csodavárás, a szűzies tisztaság jelképe. A szőke haj
viselője feltűnőbb és közelebb áll az égiekhez. Ha megnézzük a
művészettörténetben az ábrázolásokat: az istenségek, szüzek, égi
teremtmények haját igen gyakran világosra, szőkére festették. A
festményeken Jézusnak és Szűz Máriának is szőke a haja, de szőkesége
volt már Vénusznak, és Aphroditének is. A modern kor szőkesége a
feminizmushoz köthető. Gondoljunk csak Marylin Monroe szőkére festett
szexi hajára. Megjelenése az 1950-es évek Amerikájában a modern nő
jelképévé vált, aki önállóan irányítja a sorsát, makacs és
arisztokratikus, bombázó. A mindent beborító szőkesége magányossá
tette, mert a férfiak csak „azt” akarják tőle, amit az ő
érzékeny intellektusa a macsó férfitól már megtagadni látszik.
Érzékeny, de magabiztos, ellentmondásosságában is kitörő életöröm
van, mely a végzet asszonyává teszi.
A posztmodern kor üzenete a
szőkékről még többet jelent. Benne van az elveszett tisztaság utáni
vágy újraélesztése, az istenekhez való közeledés abszurditása egy
gyakorlati, racionális világban, és benne van a szőke nő, mint
vicchordozó alany spontaneitása. Diana hercegnő és Madonna mégis
szőkén lettek világhírűek és a féktelen mátrixú, bonyolult világ
titkos és szűzies álomangyalaivá váltak, akik elérhetetlenek és
közelebb vannak az éghez, mint az eltérő hajszínű puszta halandók. A
szőkékhez azonban a másik oldalon a csalfaság, a simulékonyság, a
felszínesség és a csacskaság kedves bája társul, amit ők maguk is
tudnak és ki is használnak.
A barna haj szintén nagy titkok hordozója. Az elfogadás és a barátságosság színét tükrözi, bölcsességgel és vidámsággal párosul. Az élet természetes bujaságát testesíti meg, a gesztenye gömbölydedségéhez hasonlóan a jólét esélye párosul hozzá. A barnák intellektuálisan leleményesek és kreatívak, békések és nyugodtak. Ahogy a föld nyugtató barna színére, úgy lehet rájuk nézni, belőlük erőt meríteni.
A fekete szín az egzotikumnak, a bűnös kéjvágynak, a szexuális kisugárzás tobzódásának és a démoniság megélésének a jelképe. A fekete hajat viselők kisugárzásához az a jelentéstartalom társul, hogy ők szenvedélyesek, intimitásuk erőteljesebb, személyiségük a barnákéhoz hasonlóan hiteles és megnyerő, de velük ellentétben állandóan ellentétes indulatoktól teli. Kiszámíthatatlanok, mert tudatában vannak vonzerejüknek és ezzel vissza is élhetnek.
A vörös szín a tűz elemésztő bűvös színe, mely a varázslatokhoz hasonlóan a titkok mezejére viszi a közönséges halandót. A belső kétség és a bűbáj színe a vörös, melyben felemésztődnek a féktelen energiák, és a szenvedély a veszéllyel együtt testesül meg benne. De a vörös jeleníti meg a vidámságot is. Gondoljunk csak a bohócok vörös hajára. A piros orr képzettársításán gondolkodva a bohóság és a pajkosság színe juthat eszünkbe; ahogy a tűzmanók szikráznak ki a parázsból, az a játékosság jelenik meg ebben a színben. Szimbóluma ehhez hasonul, meleget ad, de megéget, ha túl közel merészkedünk hozzá. A vonzás és a taszítás színe, a tiltásé, a véré, mely élet és halál is egyben. Nem véletlen, hogy a korai középkorban a vörös hajú nőket gyakran üldözték, mert azt állították róluk, hogy boszorkányok.
A színek jelentése időben, térben
nagyjából azonos, legfeljebb halványabban jelennek meg az aktuálisan
különböző jelentéstartalmak egymáshoz képest. Ez már kultúra és
társadalmi berendezkedés függvénye is. A festett hajszín választása
korántsem véletlen; befolyással van személyiségünkre csakúgy, mint a
genetikusan kódolt hajszínünk. És ez igaz fordítva is.